A tolmácsolást oktató tanár perspektívája

A tolmácsképzésben meghatározó szerepe van annak, hogyan bírálja és értékeli a tolmácstanár a hallgatók teljesítményét. Az értékelés alapvető problémája, hogy az oktatás során nagyon nehéz biztosítani az életszerű helyzeteket, és sokszor előfordulhat, hogy a hallgatók más jellegű hibákat követnek el az órán, mint amilyeneket a valós tolmácsolási helyzetben követnének el. Az értékeléskor a tanárnak minden hibát észre kell vennie, azokat azonban súlyoznia kell, meg kell adnia a hiba elkerülése érdekében folytatandó hivatalos német tolmács budapest stratégiát, és mindig ki kell térnie arra is, mit jelentene az adott hiba a valós élethelyzetben a releváns felhasználó számára.

W. Kutz a konszekutív tolmácsolás órai értékelésére dolgozott ki szempontrendszert. A szempontokat három alapvető csoportba osztja, melyek a következők:

(1) A tolmács keltette összbenyomás, német tolmács 19. kerület fellépés, prezentáció,

(2) A tartalom, a közlés tartalmi visszaadása,

(3) A tolmácsolt szöveg nyelvi megvalósítása. (Kutz 1997)

Az egyes szempontcsoportok különböző súllyal esnek latba a különböző tolmácsolási eseményeken, míg a protokolláris tolmácsolás alkalmával a prezentáció szerepe meghatározó, az üzleti tárgyaláson a tartalom hű visszaadása a legfőbb értékelési szempont.

A tolmácsolásoktatónak mindig holisztikusán kell végeznie az értékelést, egyszerre kell érvényesítenie a különböző perspektívákat, ezeket azonban nem keverheti, mindig fel kell hívnia a figyelmet, mi, milyen szempontból milyen súlyú hibának számít, és ki kell térnie arra is, mit jelentene az adott hiba valamely valós élethelyzetben.

A kísérő tolmácsolás

Kísérő tolmácsolásról beszélünk minden olyan esetben, amikor a tolmács általános nyelvi szolgáltatásokat végez a megbízó számára idegen nyelvi környezetben. Ez nemcsak szűk értelemben vett tolmácsolási feladatot jelent, hiszen sok esetben a kísérő tolmács maga az adó, ő az, aki a vevőt tájékoztatja, ő szolgál neki különböző felvilágosítással, ismerettel. Előfordulhat, hogy idegenvezetői feladatokat lát el, hogy vásárlásnál segít, vagy éppen az étteremben fordítja le az étlapot, és ajánl valamilyen specialitást a vendégnek. Általában minden programjára elkíséri ügyfelét, segít neki eligazodni a számára idegen kulturális és nyelvi környezetben. A németben a kísérő tolmácsot Betreuungsdolmetscher-nek nevezik, ez a megjelölés sokkal plasztikusabban kifejezi tevékenységét, hiszen a betreuen jelentése ellát, gondoz, patronál. A kísérő tolmács fontos közvetítői szerepet játszik, az adó azonban esetében nem mindig konkrét személy vagy személyek csoportja, hanem hiteles német tolmács egy egész kultúrkör, egy egész nyelvi környezet. A kísérő tolmács az adott nyelv, az adott ország követe, akin keresztül a vevő bizonyos benyomást szerez, bizonyos képet alakít kia maga számára az adott népről, országról, kultúráról. Természetesen a kísérő tolmács ellát klasszikus tolmácsfeladatokat is, sokszor az idegenvezető szövegét fordítja a vendég nyelvére, segíthet neki hatósági ügyintézésnél, illetve bármilyen olyan helyzetben, amikor a vendég nélküle nem boldogul valamilyen kommunikációs helyzetben. A kísérő tolmácsnak tehát nagyon jó nyelvismerettel kell rendelkeznie, és nagyon fontos, hogy kiválóan ismerje az adott ország népét, kultúráját, megfelelő helyismerettel rendelkezzen, tudja, milyen ügyben kihez, melyik hatósághoz, hivatalhoz kell fordulni, hol vannak a fontosabb középületek, múzeumok, milyenek az adott viselkedési szokások stb. Kísérő tolmácsként sokszor dolgoznak idegenvezetők, nyelvszakos egyetemisták, sok esetben azonban nyelvvizsgával rendelkező vállalati ügyintézőket, előadókat bíznak meg kísérő tolmácsolási feladatok ellátásával.

A "közösségi tolmácsolás"

Bírósági tolmácsolás

A gazdasági kapcsolatok bővülésével, a migráció növekedésével és a turizmus fejlődésével egyre többször kénytelenek a bíróságok tolmácsot alkalmazni, mert az alperes és a felperes, vagy a vádlott és az ügyész, illetve a bíró nem beszélnek azonos nyelvet. Érthető módon a legtöbb bírósági tolmácsra a fejlett ipari országokban van szükség, hiszen ott él a legtöbb bevándorló, és nagy a turisták száma is. Ausztriai magyar tolmácsok mesélik, hogy a rendszerváltás előtti években, amikor nagy volt az Ausztriába irányuló magyar bevásárló-turizmus, naponta több tárgyaláson voltak kénytelenek tolmácsolni áruházi lopás ügyében, hiszen Ausztriában már a legkisebb értékű áru "elemelése" is bűncselekménynek számít. Vagy gondoljunk a pár évvel ezelőtt szintén Ausztriában történt magyar buszbalesetre, amikor szintén sok tolmácsra volt szükség a rendőrségi vizsgálatok során.

A bűnesetek és közlekedési balesetek mellett a magánjogban, birtok- és ajándékozási ügyekben, családi ügyekben, pl. válás is egyre több tolmácsra van szüksége a bíróságoknak. A törvényszéki tolmácsnak komoly felkészültséggel kell rendelkeznie, hiszen nemcsak a jogi nyelvet és az adott jogrendszert kell kiválóan ismernie, hanem a felek, ill. az alperes és a felperes nyelvét, stílusát, műveltségi szintjének megfelelő nyelvezetet is vissza kell tudni adnia a bíróság számára, és mindezt pártatlanul, sem a vádlottat, sem a bíróságot nem befolyásolva.

Es zeigt sich also, dass der Wissenserwerb bezüglich Sprache, Kultur und grundlegender Bereiche des Sach- und Fachwissens während des Studiums weitestgehend in die Hand der Studierenden gelegt wird, da es nicht als die primäre Aufgabe der Dolmetschdidaktik angesehen wird, diese Wissensbestände von Grund auf zu entwickeln.

oft schwer greifbaren Netzwerken aufgebaut ist. Im Gehirn werden Informationen über die Vernetzungen von Nervenzellen gespeichert. Dabei werden Informationen umso tiefer verankert und somit umso besser behalten, je öfter sie abgerufen und dadurch erneut gespeichert werden. Da zur Aktivierung von Nervenzellen Schwellenwerte überschritten werden müssen, kann besser auf Inhalte des Langzeitgedächtnisses zugegriffen werden, wenn die entsprechenden Neuronen schon voraktiviert wurden oder aus mehreren Richtungen gleichzeitig aktiviert werden. Dies erklärt, warum es leichter fallt, etwas aktiv aus dem Gedächtnis abzurufen, wenn man Hinweise bekommt. Es ist somit von Vorteil, wenn Wissensinhalte mit verwandten Themen und Begriffen aktiv verknüpft werden, um so eine möglichst umfassende Vorstellung von diesen Wissensinhalten zu erlangen und sie auch direkt abrufen zu können (vgl. Brand/Markowitsch 2009: 73 und Rütten 2007: 60 ff.).

3. „Emotionen bereiten Teile des Organismus auf solche individuellen Reakti-onen vor [...]. Gleichzeitig beeinflussen Emotionen sowohl die Intensität als auch die Dauer der entsprechenden Verhaltensweisen.“

Diese Aussage bezieht sich in erster Linie auf das Emotionen erlebende Indivi-duum und ist für die beobachtende Umwelt und somit auch für den Dolmetscher weniger relevant.

4. „Emotionen erzeugen nonverbale Signale in Form von Gesichtsausdrücken, Stimmlagen und Körperhaltungen, die sowohl für das Individuum selbst als auch für Außenstehende bzw. Interaktionspartner eine wichtige Informationsquelle bilden [...]."

Hier wird die Informationsfunktion von Emotionen klar angesprochen. Argyle vergleicht die Wirkungsmacht verbaler und nonverbaler Informationen und meint:

Wenn verbale und nonverbale Signale zueinander in Widerspruch stehen, dann wird sehr wahrscheinlich der nonverbalen Komponente größere Aufmerksamkeit gezollt werden, [...].474

Er betont aber auch die Bedeutung, die dem Empfänger selbst bei der Verar-beitung solcher emotionaler Signale zukommt:

Auch die Umstände des Empfängers haben einen Einfluß darauf wie er nonverbale Andeutungen eines Gefühls interpretiert. [...] Ein glücklicher Mensch denkt., daß auch andere Menschen glücklich $ind47S

Führt man diese Gedanken fort, ist zu klären, ob die Memoiristen Argyles Argumentation bestätigen, wie die Informationsübermittlung bei Interakti-onspartnern mit unterschiedlicher kultureller Prägung funktioniert und welche Dolmetschkontexte Fehlinterpretationen begünstigen.

5. „Emotionen haben insbesondere im Rahmen sozialer Interaktion eine ele-mentare Funktion für die beteiligten Individuen."

Soziale Interaktion wird generell als Wechselwirkung zwischen Handelnden beschrieben476 - Dolmetschen als gemittelte Kommunikation mit mindestens drei Beteiligten ist somit soziale Interaktion, d. h. der Dolmetscher wird nicht nur mit der bereits beschriebenen Informations-, Motivations- und Bewertungsfunktion von Emotionen konfrontiert, sondern auch mit deren sozialer Funktion. In ihrer sozialen Funktionalität unterliegen Emotionen Normen, deren Nichteinhaltung ggf. sanktioniert wird. Sie können folglich eine Kommunikationssituation erschweren oder sogar unmöglich machen (man denke an einen unkontrollierten verbalen und nonverbalen Ausdruck von Zorn oder Wut und den damit verbundenen Abbruch von Gesprächen oder an eine für die Anwesenden vielleicht ebenso belastende peinliche Situation), sie können in der positiven Richtung sicherlich auch den Fortgang eines Dialogs erleichtern und befördern. Dies gilt sowohl für die innersprachliche als auch für die intersprachliche Kommunikation, die im Falle von Unkenntnis der emotionalen Strukturen des Kommunikationspartners entsprechend beeinträchtigt werden kann:

\t36ecmH0> nmo 3MOUSUU Mozym o6neeHamb/3ampyÖHxmb o6w,euue e 3aeucuM0cmu om ypoeux mou^uoHanbHOüImomußuoü KOMnemenu,uu ynacmnuKoe npoupcca KOMMyuuKcn^uu KÜK uocumeneü onpedeneunbix coHUO-KynbmypHbtx npU3MK06. B. B. Kpacubtx e ceoux paöomax noxa- 3am> nmoKynbmypHoe codepucauue" ßanacmyx) ne oco3uaemcH u ne pe0MKCUpyemcx CÜMUMU npedcmaeumenxMU moü um unoü xym- mypbt [...].477

5.5.1.2 Deutungsleistung

Der kulturelle Gehalt einer Äußerung wird von den Vertretern der entspre-chenden Kultur häufig weder wahrgenommen noch reflektiert - die Aussage Sachovskijs bestätigt einmal mehr das Ausmaß der Leistung des Dolmetschers im Kommunikationsprozess, denn er muss sowohl die sprachliche als auch die paralinguistische Komponente des Emotionsausdrucks erkennen bzw. verstehen, um dann beide gemeinsam in sein allgemeines sprachliches, soziales und

BACK